Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

A téglagyártásról történelmi szemmel

Tetszik a Kp.hu?

Tetszik a cikk?

A tégla az egyik legősibb építőelem: alapanyaga eredeti formájában megtalálható a természetben, s a gyártási eljárás – az agyag formázása majd kiégetése – az évszázadok folyamán nem változott, csupán finomult.Téglát legkorábban Egyiptomban, a Nílus iszapjából készítettek, melyet a napon szárítottak ki. Égetett téglát a mezopotámiaiak használtak először, Krisztus előtt 4000 évvel.

Tégla más kultúrákban

A tégla ornementális alkalmazását az iszlám kultúrák emelték mesteri fokra
Nagyon hosszúra nyúlna a történet, ha a tégla fejlődését olyan kultúrákban is nyomon követnénk, mint pl. Perzsia, India, Indokína, Kína, vagy az iszlám térség. Különösen az iszlám kultúra fejlesztette a tégla ornamentális alkalmazását mesteri fokra. Olyan szintre, amit a későbbi korok soha többé nem tudtak elérni. Említésre méltó, hogy Kínában kialakult egy másfajta fejlődési irány : itt először a tetőből és ezzel együtt a tetőcserépből lesz uralkodó elem, melynek nemcsak a lefedés és a védelem a feladata, hanem tulajdonképpen ő maga az épület.

A tégla az ókori Rómában

A téglakészítés művészetét egész Nyugaton a rómaiak terjesztették el. Ahová csak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglát. Ők fejlesztették ki pl. a boltíves építést, aminek még ma is számos, kitűnő állapotban fennmaradt bizonyítéka van.
A téglaépítészet központjai a középkorban
A téglagyártás ipari kezdetekor a XII. században Lombardia, Franciaország és Németország jelentik a téglagyártás központjait. A román stílustól a gótikán át a reneszánszig a téglának mindig nagy jelentősége és szerepe volt. Csodálatos épületek születtek kézzel formázott téglából, mindenek előtt az észak-európai országokban : pl. Észak-Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Skandináviában és Angliában.

Ipari téglagyártás

Az angolok fejlesztették ki a gépesített téglagyártást. Ezen a téren az úttörőnek számító fejlesztés Németországnak köszönhető: A berlini gyáros, Schlickeysen (1854) szalagprése, és Friedrich Hoffmann építőmester 1858-ban porosz és osztrák szabadalomként bejegyzett körkemencéje volt az igazi újítás.

Téglagyártás Ausztriában

Ausztriában a téglagyártás Mária Teréziával kezdődött – ma már a Wienerberger tégla high-tech terméknek számít. Ausztriában 200 évvel ezelőtt még olyan “utazó” olasz családok kezében volt a téglagyártás, akik letelepedtek az agyaglelőhelyeken, és nem csupán készítették a téglát, hanem gyakran részt vettek a házak építésében is. Hatásuk még ma is érezhető többek között régi parasztházak ornamentális pajtarácsozatán. Sokszor a téglakemencét az építkezés helyszínén állították fel. Később a grófságok és kolostorok saját téglagyárakat építettek, kizárólag a saját szükségletük kielégítésére. Ez magyarázatot ad arra is, hogyan állíthatott elő összesen 5.000 téglagyár kb. 20.000 téglatípust. Az ipari gyártás Ausztriában A XVIII. sz. közepén Mária Terézia császárnő rendelkezésére felépítették az ún. császári és királyi téglagyárat Bécs Wienerberg nevű részén. 1780 körül itt már kb. 1 millió falazó téglát gyártottak egy évben. 1820-ban hozzácsatoltak néhány közelben fekvő gyárat is. A vállalat 1849-ben már 30 millió falazó-, és 4 millió burkoló (klinker) téglát gyártott. 1865-ben megkezdték az első körkemence építését, és két évvel később a Wienerberger téglagyártó cég már 10.000 embert foglalkoztatott. Ez azt jelenti, hogy a Wienerberger már annak idején a világ legnagyobb téglagyártója volt. Erre az időszakra esnek a présekkel végzett kísérletek, ami által a századfordulóra az éves termelés 225 millióra emelkedett. Érzékelhetjük, hogy a téglagyártás a kézi formázástól milyen hosszú utat tett meg az ipari gyártásig. Mindenki, akit érdekel a téglagyártás, látogasson el a bécsi téglamúzeumba. Megéri ! Címe: Bécs, 14. kerület, Penzinger Str. 59.

Modern téglagyártás

A modern téglagyárakban az automatikus vezérléstechnika fokozatosan kiszorítja az emberi munkát, s a ma téglagyári munkásai már elsősorban karbantartó-felügyelő szakemberek, akik a folyamatokat figyelve tartják ellenőrzésük alatt a termelést. Ugyanakkor a téglagyártás még ma is művészet. Tankönyve nincs, a beállításokat tapasztalati úton határozzák meg, s a hagyományok átadására, az éveken át érlelődött szaktudásra mindig is igen nagy szükség lesz. A ‘művészi’ érzékre azért is szükség van, mert majd minden gyár különböző agyagbázisokra épül, amelyek meghatározó tulajdonságaikban – víztartalom, formálhatóság – jelentősen különböznek egymástól. A kibányászott agyagot általában egy évig depókban pihentetik, ahol az alapanyag homogenizálódik. A gyártási folyamatba bekerülő agyaghoz – a szükséges porózusság elérése céljából – adalékanyagot kevernek, amely majd a kiégetéskor távozik a téglából. A Wienerberger igen szigorú környezetvédelmi technológiai előírásai csak tiszta anyagok, elsősorban fűrészpor alkalmazását engedik meg. Ez azért fontos, mert ennek elégésekor nem keletkeznek a környezetet terhelő égéstermékek. A kellőképpen finomra őrölt, homogén és nedvesített agyagot azután formára préselik és vágják. A felesleges nedvességet szárítással vonják ki belőle, s mintegy 48 órával később kerül a kemencébe, ahol kiégetik. Mindez igen energiaigényes folyamat, amelynek fajlagos energiaigényét modern eljárásokkal igyekeznek csökkenteni. Így például a kemencében keletkező hőt használják a szárítóban is, s nagy gondot fordítanak a folyamatos termelésre, a gyárak állandó kihasználtságára.

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..